A XVIII. kerület helye Budapest városszerkezetében

A diagnózis egy térkép leolvasásával kezdődik: hol áll a XVIII. kerület a fővároson belül? Ez a rész a kerület elhelyezkedését, kialakulását és sajátos, átmeneti peremhelyzetét mutatja be, vagyis azt a kiindulópontot, amelyre a sorozat egész diagnózis-blokkja épül.

1. Peremkerület az elővárosi zónában

Pestszentlőrinc-Pestszentimre a főváros délkeleti peremkerülete, amelynek területe teljes egészében az „Elővárosi zónához" tartozik. Szomszédjai a XXIII., XX., XIX., X. és XVII. kerület, valamint Vecsés és Gyál. Ezek közül a legszorosabb kapcsolat a XIX. kerülettel áll fenn, mivel számos közlekedési kötelék jellemzi a két kerület határát, és a belvárosba jutás is legtöbbször a XIX. kerületen keresztül történik.

A szoros viszonynak történelmi gyökerei is vannak. Szent Lőrinc néven Kispest és Pestszentlőrinc korábban egyetlen birtok volt, a középkori Szentlőrinc falu központja pedig a mai Wekerletelep területén lehetett. Az alternatív Nagy-Budapest-tervek között több olyan elgondolás is szerepelt, amely a két települést egyetlen kerületként illesztette volna a főváros közigazgatásába.

2. Egy kerület születése

Végül 1950. január 1-jén Pestszentlőrinc és Pestszentimre egyesítésével — Kispest nélkül — alakították ki a XVIII. kerületet, amelynek hivatalos neve Pestszentlőrinc-Pestszentimre. Budapest extenzív bővítését azonban az infrastruktúra és a városszerkezet a mai napig nem tudta teljes egészében lekövetni.

Az újonnan a városhoz csatolt kerületek és a belsőbb városrészek között hatalmas inaktív, elsősorban egykori ipari területek húzódnak, amelyek akadályai a külső kerületek valódi integrációjának a városi szövetbe. Ez különösen igaz a pesti oldal déli és keleti részeire, ahol Pestszentlőrinc és Pestszentimre is fekszik. E területek belvárosi kapcsolatai korlátozottak, miközben a kölcsönös függés nagy, mivel a főváros valamennyi szolgáltatása és intézménye a belsőbb kerületekben összpontosul.

3. Ötödik legnépesebb — egy nagyváros a városban

A XVIII. kerület közel 100 000 fős népességével Budapest 5. legnépesebb kerülete, ami egy magyar nagyváros lakosságának felel meg. A demográfiai trendek további mérsékelt növekedést mutatnak. 2011 és 2022 között mindössze hat olyan budapesti kerület volt, amelynek népessége nőtt, a XIII., XVI., XVII., XVIII., XXII. és XXIII. kerület.

Ez a gyarapodás a főváros egészének fogyó tendenciájával szemben áll. A 2022-es népszámlálás szerint Budapest lélekszáma 1,7 millió fő alá csökkent, ami egyedülálló jelenség a régió nagyvárosai között, hiszen Bécs, Prága és Varsó egyaránt növelni tudta a lakosságát. A budapesti népességfogyás egyik fő oka az agglomerációba történő kiköltözés magas száma, amelyet a magas ingatlanárak mellett az élhetőség hiányosságai magyaráznak, mint a rossz levegőminőség, a magas zajszennyezés, a nem elegendő mennyiségű és minőségű zöldterület, valamint a közterületek és szolgáltatások szintje.

4. A peremhelyzet mint átmeneti pozíció

Budapest peremkerületei a lakóhelyválasztás szempontjából sajátos, átmeneti pozíciót foglalnak el a belső városrészek és az agglomerációs települések között. Sok szempontból alternatívát kínálnak a kiköltözéssel szemben, hiszen kevésbé érződnek a városi forgalom externáliái, könnyebben elérhetők a zöldterületek (akár magánkertek formájában is), miközben a terület a főváros közigazgatási határain belül marad, így a városi munkahelyek, szolgáltatások és a közlekedési hálózat jobban hozzáférhető.

A szuburbanizáció Budapesten jelentős részben éppen ezekben a külső kerületekben jelent meg először. Emiatt a peremkerületek népességmozgása gyakran kettős jellegű. Egyrészt ide irányul a belső városrészekből kiköltözők egy része, másrészt e területek kiindulópontjai is lehetnek a további, agglomeráció felé tartó elvándorlásnak. A fővárosi térségben így egyszerre jelenik meg a Budapestből kifelé irányuló elvándorlás és a városon belüli „belső szuburbanizáció", amely különösen a külső kerületek demográfiai és térszerkezeti folyamatait alakítja.