A kompaktság-index módszertana

A kompaktság elvont fogalom, ezért ahhoz, hogy kerületeket hasonlíthassunk össze, mérhetővé kell tenni. Ez a cikk azt mutatja meg, hogyan épül fel a kutatás saját, háromdimenziós kompaktság-indexe. Milyen dimenziókból és indikátorokból áll, hogyan válnak összemérhetővé az eltérő mutatók, és miért éppen a peremkerületeket veti össze egymással.

1. Nemzetközi módszertani gyökerek

A kompaktság mérésére a nemzetközi gyakorlat jellemzően többdimenziós indikátorrendszereket használ. Ezek rendszerint sűrűségi mutatókat (népesség-, lakás- vagy munkahelysűrűség), területhasználati mutatókat (funkciókevertség, land-use mix), valamint közlekedési és elérhetőségi mutatókat (közösségi közlekedési hozzáférés, utcahálózati konnektivitás, aktív közlekedési feltételek) kombinálnak.

Ogrodnik (2019) kompakt város indikátorrendszere a kompaktságra, a hozzáférhetőségre, a közlekedési rendszerre, a barnamezőkre és a közösségi terekre épül, és hangsúlyozza, hogy az indikátoroknak lehetőség szerint kvantitatívnak, térben összehasonlíthatónak és elérhető adatokra épülőnek kell lenniük. A kortárs kutatásokban egyre nagyobb szerepet kapnak a térinformatikai, nyílt adatforrásokra épülő megközelítések is. Lan és társai (2021) például geoadatok, pontszerű szolgáltatásadatok és OpenStreetMap-alapú úthálózati adatok integrálásával alakítottak ki funkcionális kompaktsági indexet.

2. Három dimenzió, két-három indikátorral

A kutatás saját indexe ezekhez a módszertani irányokhoz kapcsolódik, de Budapest peremkerületi sajátosságaira adaptálja őket. A mutatórendszer három fő dimenzióra épül, amelyek együtt a kompakt városi működés alapfeltételeit fogják meg. A három dimenzió és az indikátorok:

• Városi sűrűség — lakássűrűség, munkahelysűrűség, lakóterületi népsűrűség.
• Funkciókevertség — land-use mix, munkahely–lakás egyensúly.
• Mobilitás — megállósűrűség, utcacsomópont-sűrűség, kerékpáros ellátottság.

A dimenziókat egyenként két-három indikátor alkotja. Az index tehát a szakirodalomban leggyakrabban megjelenő dimenziókat követi, ugyanakkor kifejezetten a rendelkezésre álló kerületi, statisztikai és térinformatikai adatokhoz igazodik.

3. Normalizálás és összesítés

Az eltérő mértékegységű mutatók önmagukban nem összehasonlíthatók, mivel egy népsűrűség és egy utcacsomópont-sűrűség más skálán mozog. Ezért a kutatás az indikátorokat min–max normalizálással egységes, 0–1 közötti skálára transzformálta, majd dimenziónként átlagolta őket. A három dimenzió értékének egyszerű számtani átlaga adja a kerületek kompaktság-indexét.

Ez a felépítés teszi lehetővé, hogy a kerületek relatív kompaktsági szintje egyetlen, összevethető számban jelenjen meg, miközben a részindexek megőrzik, hogy melyik dimenzió mennyivel járul hozzá az eredményhez.

4. Az „urbanizált terület" és a két kivétel

A területegységre vetített indikátorok többségénél a számítás nem a kerület teljes közigazgatási területével, hanem az urbanizált területtel történt. Ez az OpenStreetMap által meghatározott lakóterület (residential), kereskedelmi-szolgáltató terület (commercial), ipari terület (industrial) és kiskereskedelmi terület (retail) együttes kiterjedése. A fogalom bevezetésének oka, hogy pontosabb képet adjon a kerületek valódi kompaktságáról. Kihagyja azokat a területeket (pl. mezőgazdasági vagy használaton kívüli területeket), amelyek nem a városi mindennapok részei, ám torzíthatnák egy kerület értékeit.

Két indikátornál a számítás ettől eltér. A lakóterületi népsűrűségnél csak a lakóterületek kiterjedése került figyelembevételre, mert ez pontosabban tükrözi a lakófunkció tényleges térbeli koncentrációját. A kerékpáros ellátottságnál pedig a teljes területre történt a vetítés, mivel több kerékpáros útvonal erdőn vagy a városi élet szempontjából inaktív területen halad át. Ezek nem tartoznak az urbanizált területbe, ugyanakkor rövidíthetik az utakat, a rekreációs használat pedig kedvez a kerékpározás terjedésének.

5. Miért peremkerületeket hasonlít össze?

Az index célja nem egy abszolút kompaktsági érték meghatározása, hanem a vizsgált budapesti kerületek egymáshoz viszonyított, relatív összehasonlítása. Ezért fontos, hogy csak hasonló helyzetű kerületek kerüljenek egy mezőnybe. A vizsgálatba bevont kerületek közös jellemzője a peremi helyzet, így nem minden külső kerület része a mintának (pl. XIX., XX. kerület). Kimaradtak azok a peremkerületek is, amelyek érintik a Fővárosi Településtervben használt zónarendszer „belső zóna" elemét, vagyis a II., a XI. és a XII. kerület.

Ezzel a szűkítéssel válik értelmezhetővé, hogy egy kerület milyen pozíciót foglal el a hozzá hasonló peremhelyzetű kerületek között, és mely dimenziókban mutatkoznak a legfontosabb fejlesztési hiányok. Hogy a XVIII. kerület konkrétan hol áll ebben a rangsorban, azt a sorozat következő része járja körül: A XVIII. kerület kompaktsági eredményei