A társadalmi innováció hat lépése

A társadalmi innováció fogalma a 21. század elején új jelentést kapott, amikor Geoff Mulgan és munkatársai (The Young Foundation, NESTA) átfogó modellt dolgoztak ki a társadalmi újítások életciklusának leírására. A Murray–Caulier-Grice–Mulgan (2010) által kidolgozott „hatlépcsős modell" az innovációt nem elszigetelt eseményként, hanem iteratív, tanulási folyamatként értelmezi.

1. A modell hat fázisa

A modell az ötlet születésétől a társadalmi beágyazódásig tartó utat kíséri végig, és hat fő fázist különít el:

1. Problémaazonosítás és inspiráció — a társadalmi kihívások mélyebb megértése, adatgyűjtés, érintetti elemzés.
2. Ötletgenerálás — új megoldási irányok kidolgozása, gyakran több szektor (pl. állam–civil–üzleti) együttműködésével.
3. Prototípus-fejlesztés — kísérleti modellek létrehozása, a megvalósíthatóság tesztelése valós környezetben.
4. Implementáció — a sikeres prototípus bevezetése, intézményi háttér kialakítása.
5. Terjesztés — a működő megoldások adaptálása más szervezetek, közösségek által.
6. Beágyazódás és fenntartás — az innováció hosszú távú stabilizálása, amikor az új gyakorlat a normává válik.

2. Nem lineáris, hanem visszacsatolásos ciklus

A modell egyik fő tanulsága, hogy a társadalmi innováció nem lineáris, hanem visszacsatolásokkal teli ciklus, amelyben a tapasztalat és az adaptáció kulcsszerepet játszik. E logika különösen alkalmas városi kísérleti programok és közösségi innovációk értelmezésére, mert nemcsak a létrehozásra, hanem a tanulási és fenntartási dimenziókra is figyelmet fordít.