Kreatív rombolás

A „kreatív rombolás" az innovációkutatás egyik legmélyebb elméleti alapja: Joseph A. Schumpeter klasszikus művében, a „The Theory of Economic Development" (1912) című könyvben dolgozta ki. A gondolat lényege, hogy az új megoldások térnyerése mindig együtt jár a régi rendszerek átrendeződésével.

1. A fejlődés diszruptív

Schumpeter szerint a gazdasági és társadalmi fejlődés nem folyamatos, hanem diszruptív jellegű. Az új technológiák, szervezeti formák és gondolkodásmódok szükségszerűen lebontják a korábbi struktúrákat, hogy újakat hozzanak létre. Az innováció tehát nemcsak előrelépés, hanem átalakulás — egy olyan folyamat, amelyben a régi elavul, és helyét az új, hatékonyabb formák veszik át.

A „kreatív rombolás" ezért nem destruktív erő, hanem az evolúciós fejlődés motorja. A rombolás és az építés ugyanannak a folyamatnak a két oldala: az újítás nem képzelhető el a meglévő formák átrendeződése nélkül.

2. A társadalmi innováció felé

A 20. század második felében ez az elmélet a városi és társadalmi innovációk magyarázatában is kulcsfontosságúvá vált. Ebben az olvasatban a társadalmi újítás nem létezhet a meglévő intézményi, kulturális és gazdasági korlátok lebontása nélkül — a változás mindig előfeltételezi a korábbi keretek átalakítását.

Schumpeter gondolatai a mai napig meghatározzák az innovációról szóló diskurzust, és elméleti hidat képeznek a gazdasági és a társadalmi innováció kutatásai között.