A szociális vállalkozás elmélete

A szociális vállalkozás elmélete a 20. század végén vált önálló kutatási területté, a nonprofit szektor és a piaci logika metszéspontján. Ez az összefoglaló a modell magját mutatja be: hogyan lehet egy szervezet egyszerre gazdaságilag életképes és társadalmilag hasznos.

1. Üzleti eszközök, társadalmi cél

Az irányzat középpontjában az áll, hogy a gazdasági tevékenység nem kizárólag profitorientált, hanem társadalmi értékteremtésre is irányulhat. A szociális vállalkozások eszerint olyan szervezetek, amelyek üzleti eszközökkel reagálnak közösségi vagy társadalmi problémákra, és bevételeiket a társadalmi céljaik megvalósítására fordítják.

2. A kettős értékteremtés

Elméleti szinten a modell a „kettős értékteremtés" fogalmára épül: a társadalmi vállalkozások egyszerre kívánnak gazdaságilag életképesek és társadalmilag hasznosak lenni. A kutatások szerint a szociális vállalkozás lényege nem pusztán az üzleti modell, hanem az etikai és közösségi küldetéstudat, amely az innováció hajtóereje.

3. A „social impact economy" pillére

A koncepció különösen erős az olyan közösségi kezdeményezések értelmezésében, ahol a fenntarthatóság kulcsa a gazdasági önállóság és a társadalmi felelősségvállalás integrációja. Nem véletlen, hogy az EU és az OECD innovációs politikáiban is a szociális vállalkozások váltak a „social impact economy" egyik alapvető pillérévé.