A társadalmi innováció mint ökoszisztéma

Phills, Deiglmeier és Miller 2008-as, „Rediscovering Social Innovation" című tanulmánya (Stanford Social Innovation Review) új alapokra helyezte a fogalmat: a társadalmi innovációt interdiszciplináris ökoszisztémaként határozta meg. E cikk röviden összefoglalja, mit jelent ez a szemlélet, és miért lett hatással a későbbi innovációs politikákra.

1. Az innováció nem egyetlen szereplő műve

A megközelítés szakít azzal az elképzeléssel, hogy az innováció egyetlen szervezethez vagy szereplőhöz köthető. Ehelyett azt állítja, hogy a társadalmi változás többszektoros együttműködések eredménye: az állam, a civil társadalom, a vállalkozói szféra és az akadémiai közeg közösen hoznak létre társadalmi értéket.

Az ökoszisztéma-szemlélet lényege a kölcsönös függés és a koordináció. Minden szereplő a saját erőforrásait és tudását adja hozzá a közös célhoz, miközben maga is tanul a folyamatból. Az innováció így nem egyetlen megoldás, hanem folyamatos együttműködési dinamika, amely új intézményi mintákat és társadalmi normákat alakít ki.

2. Rendszerszintű folyamat — és politikai hatása

A Phills–Deiglmeier–Miller-féle koncepció egyik fontos hozadéka, hogy a társadalmi innovációt rendszerszintű folyamatként értelmezi, amely csak akkor életképes, ha a szereplők között átjárás, tudásmegosztás és partnerség valósul meg.

Ez a megközelítés nagy hatással volt a későbbi európai és ENSZ-szintű innovációs politikákra is, amelyek ma már az „intersectoral governance" és a „co-creation" fogalmai köré épülnek.