Társadalmi innováció és fenntarthatóság

Ez az elméleti irány a társadalmi innovációt a fenntartható fejlődés szociális pilléreként értelmezi. A 2010-es évektől a kutatók — köztük Howaldt, Domanski és Kaletka — rámutattak, hogy a társadalmi innováció nem pusztán gazdasági vagy technológiai fejlesztés, hanem a fenntarthatósági átmenet társadalmi motorja.

1. A fenntarthatóság három dimenziója és az új minták

Az elmélet lényege, hogy a fenntarthatóság három dimenziója — a gazdasági, a környezeti és a társadalmi — csak akkor képes együtt működni, ha új intézményi és kulturális minták jönnek létre. A társadalmi innováció ebben az értelemben az „enabling environment", azaz a lehetővé tevő környezet megteremtését szolgálja: olyan közösségi struktúrákat és együttműködési formákat, amelyek támogatják az ökológiai és gazdasági átállást.

2. Híd az SDG-k és az európai politika között

Ez a megközelítés fontos elméleti hidat képez az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai (UN SDG) és az európai társadalmi innovációs politika között. Mindkettő a hosszú távú, társadalmilag beágyazott változások szükségességét hangsúlyozza — vagyis a fenntartható átmenet nem valósítható meg a társadalmi szövet átalakulása nélkül.